November 8-án a Szentatya új katekézissorozatot kezdett
a szerda délelőtti általános kihallgatás keretében: a szentmiséről
tartja elmélkedéseit, hogy jobban megértsük és átéljük az Eucharisztia
szertartását, és így a mise valóban segítsen minket közelebb kerülni
Istenhez.
Ferenc pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Ma új katekézissorozatot kezdünk, mely az Egyház „szívére”, vagyis az
eucharisztiára
irányítja figyelmünket. Számunkra, keresztények számára alapvető
fontosságú, hogy jól megértsük a szentmise értékét és jelentését, hogy
mind teljesebben megélhessük kapcsolatunkat Istennel.
Nem felejthetjük el, milyen sok keresztény volt az egész világon az
elmúlt kétezer évben, akik a halálig is kitartottak, csakhogy megvédjék
az eucharisztiát, és milyen sokan vannak ma is, akik életüket
kockáztatják azért, hogy részt vehessenek a vasárnapi misén. 304-ben, a
Diocletianus-féle keresztényüldözés idején egy észak-afrikai keresztény
csoportot rajtakaptak, hogy misét mutat be egy házban, és börtönbe
zárták. Amikor a római helytartó kihallgatta őket, megkérdezte, miért
csinálták, amikor tudták jól, hogy szigorúan tilos. Ők azt válaszolták:
„Vasárnap nélkül nem élhetünk”. Ezzel azt akarták mondani: ha nem
ünnepelhetjük az eucharisztiát, akkor nem tudnánk élni, akkor keresztény
életünk elhalna.
Jézus ugyanis azt mondta tanítványainak: „Ha nem eszitek az Emberfia
testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én
testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és feltámasztom
az utolsó napon” (Jn 6,53–54).
Azokat az észak-afrikai keresztényeket megölték, mert misét mutattak
be. Arról tettek tanúságot, hogy le lehet mondani a földi életről az
Oltáriszentségért, mert az ad nekünk örök életet, az tesz részesévé
minket Krisztus halálon aratott győzelmének. Az ő tanúságtételük kérdőre
von mindnyájunkat, és választ vár arra a kérdésre, mit jelent számunkra
részt venni a szentmiseáldozaton, mit jelent az Úr asztalához járulni.
Vajon azt a forrást keressük, amely „élő vizet buzog” az örök életre?;
amely életünket a dicséret és a hálaadás lelki áldozatává teszi?; és
amely egy testté tesz minket Krisztussal? Ez a szent eucharisztia
legmélyebb értelme – maga az eucharisztia szó „hálaadást” jelent –:
hálaadás az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek, aki bevon és átalakít
minket az ő szeretetközösségében.
A következő katekézisekben szeretnék választ adni az
Oltáriszentséggel és a misével kapcsolatos néhány fontos kérdésre, hogy
újra felfedezzük – vagy felfedezzük –, hogyan ragyog át a hit eme
misztériumán keresztül Isten szeretete.
A II. vatikáni zsinatot az a vágy vezette erősen, hogy a
keresztényeket a hit nagyságának és a Krisztussal való találkozás
szépségének megértésére vezesse. E cél érdekében mindenekelőtt a
liturgia megfelelő megújítására volt szükség, a Szentlélek vezetésével,
hiszen az Egyház folyamatosan a liturgiából él, és neki köszönhetően
újul meg.
Az egyik központi téma, amelyet a zsinati atyák hangsúlyoztak, a
hívők liturgikus képzése volt, mely elengedhetetlen az igazi
megújuláshoz. Éppen a ma kezdődő katekézissorozatnak is ez a célja:
növekedni annak a nagy ajándéknak a megismerésében, amelyet Isten az
eucharisztiában nekünk adott.
Az eucharisztia egy csodálatos esemény, amelyben Jézus Krisztus, a mi
életünk jelenvalóvá teszi magát. A misén való részvétel azt jelenti,
hogy „újra átéljük az Úr kínszenvedését és megváltó halálát. Teofánia
történik: az Úr jelenvalóvá teszi magát az oltáron, hogy odaadja magát
az Atyának a világ üdvösségéért” (
Homília a szentmisén, Szent
Márta-ház, 2014. február 10.). Az Úr ott van velünk, jelen van! Sokszor
előfordul, hogy mi csak odamegyünk, nézelődünk, csevegünk egymást
között, miközben a pap misézik, és elfelejtjük, hogy mi ott vagyunk az
Úr közelében. Az Úr van ott! Ha ma idejönne a köztársasági elnök, vagy
egy másik fontos személy a világban, biztos, hogy mindannyian ott
tolonganánk a közelében, szeretnénk üdvözölni. De gondolj csak bele:
amikor misére mész, ott az Úr van! Te pedig szétszórt vagy! Az Úr van
ott! Tudatosítanunk kell ezt! „De Atyám, a misék unalmasak!” „Mit
mondasz, az Úr unalmas?” „Nem, nem, a mise nem, hanem a papok!” „Igazad
van, a papok térjenek meg, de figyelj arra, hogy az Úr van ott!”
Értetitek? Ne felejtsétek el!
Most pedig próbáljunk meg feltenni néhány egyszerű kérdést magunknak.
Például: miért vetünk keresztet és miért végzünk bűnbánatot a mise
elején? Itt ismét szeretnék egy kitérőt tenni. Megfigyeltétek már,
hogyan vetnek keresztet a gyerekek? Azt se tudod, mit csinálnak,
keresztet vetnek, vagy valamit magukra rajzolnak. Így, össze-vissza
csinálják [mutatja]. Meg kell tanítani a gyerekeket, hogy szépen
vessenek keresztet. Így kezdjük a misét, így kezdjük az életet, így
kezdjük a napot. Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy az Úr keresztje
váltott meg minket. Nézzétek a gyerekeket, és tanítsátok meg őket, hogy
szépen vessenek keresztet! Azután jönnek az olvasmányok a misében; miért
vannak ott? Miért olvasunk vasárnap három olvasmányt, a többi napokon
meg kettőt? Mi a szerepük, mit jelent az olvasmány a misében? Miért
olvassuk őket, mi a céljuk? Vagy: a szertartást vezető pap miért mondja
azt egy bizonyos ponton, hogy „Emeljük fel szívünket!”? Nem azt mondja:
„Emeljük fel telefonjainkat, és készítsünk fotót!” Nem, az rossz szokás!
Megvallom nektek, nagy szomorúsággal tölt el, amikor itt, a téren vagy a
bazilikában misézem, és sok felemelt telefont látok, de nemcsak hívők
fényképeznek, hanem papok is, püspökök is. De hát kérem szépen! A mise
nem egy látványosság, hanem azért megyünk misére, hogy találkozzunk az
Úr kínszenvedésével és feltámadásával. Ezért mondja azt a pap: „Emeljük
fel szívünket!” Mi ennek a jelentése? Ne felejtsétek el: semmi telefon!
Nagyon fontos a visszatérés az alapokhoz, annak újrafelfedezése, ami
lényeges, azon keresztül, amit érintünk és látunk a szentségekben való
részesedés során. Szent Tamás apostol kérése (vö. Jn 20,25) – hogy
láthassa és megérinthesse Jézus testén a szögek helyét – azt a vágyat
fejezi ki, hogy valakiképpen „megérinthesse” Istent, hogy hihessen neki.
Amit Szent Tamás kér az Úrtól, az, amire mindannyiunknak szüksége van:
látni őt, megérinteni őt, hogy felismerhessük. A szentségek ennek az
emberi szükségletnek felelnek meg. A szentségek – és különösen az
eucharisztia ünneplése – Isten szeretetének jelei, kiváltságos utak a
vele való találkozáshoz.
Így e katekéziseken keresztül, melyeket ma kezdünk, szeretném veletek
együtt újra felfedezni azt a szépséget, amely ott rejtőzik az
eucharisztia ünneplésében, és amely, miután feltárult, mindnyájunk
életének teljes értelmet ad. Szűz Mária kísérjen minket ezen az új
útszakaszon! Köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: News.va
Forrás: Magyar Kurír
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-emeljuk-fel-szivunket-ne-telefonjainkat