2017. október 28., szombat

Miért járjunk szentmisére?

Timothy Radcliffe 1945-ben született, 1965-ben lépett be a domonkos rendbe, és 1971-ben szentelték pappá. Ma az angol egyház egyik legnépszerűbb és legkeresettebb előadója szerte a világon, írásai a jó értelemben vett bestsellerek közé tartoznak. Hívők és nem hívők egyaránt odafigyelnek mélyreható elemzéseire korunk társadalmáról és vallási életéről.
 
A Miért járjunk misére? című könyvében a szerző a szentmisét egy három felvonásos drámához hasonlítja, melynek egyes felvonásait az isteni erények képezik: a hit, a remény és a szeretet. Ezen erények útján formálja át a kegyelem azt, aki részt vesz a szentmisén, ám ez egy lassú és általában nem intenzív élményekkel járó folyamat.

A domonkos szerzetes szerint azért kell szentmisére járnunk, mert a templom olyan utat mutat ahhoz, hogy emberek lehessünk, amilyet máshol nem találunk. A könyv olvasmányos, gördülékeny, könnyed stílusú, s hogy olvasóit még közelebb hozza a témához, segítségül hívja a művészeteket, a történelmet, különböző társadalmi jelenségeket és tudományos ismereteket is, hogy ezek fényében világítson rá az egyén és a liturgia kapcsolatában rejlő kérdésekre. A könyv a humort sem nélkülözi, ami már a bevezetőben is rögtön kiderül. „Egy vasárnap reggel az édesanya felrázza a fiát, hogy indulni kell a templomba. Semmi eredmény. Tíz perccel később újra próbálkozik: »Azonnal kelj föl, és indulj a templomba!« »De anya, nem akarok. Olyan unalmas! Miért menjek?« »Két okból. Egyrészt tudod, hogy vasárnap templomba kell menni, másrészt mert te vagy az egyházmegye püspöke.«
Otthonunkat a Szentháromságban fogjuk megtalálni, kezdi gondolatait a szerző a könyv bevezetőjében, s rávilágít arra, hogy a Szentháromság minden egyes tagja a másikért és a másik által létezik. „A templomba magunkkal hozzuk törékeny identitásunkat, melyet igen gyakran a többiekkel szemben alakítottunk ki. Önképünk gyakran versengésen alapul, fölénybe akarunk kerülni, vagy az alacsonyabb rendűség érzésével küszködünk. Még szeretetünk is rejthet versengést vagy elzárkózást. A misét azzal kezdjük, hogy a Három egy Istenhez fordulunk, aki a mi otthonunk, ahol személyiségünk kibontakozhat, ahol boldogságot találunk anélkül, hogy identitásunkért kellene küzdenünk, hogy létünket kellene igazolnunk, ahol megnyugszunk az Atya és a Fiú versengés és megkülönböztetés nélküli szeretetében, a Szentlélekben.”
 
A szerző vallja: a szentmise titok, nem azért, mert titokzatos, hanem mert Isten titkos céljának jele, annak a célnak, hogy mindent egyesítsen Krisztusban. Az Eucharisztiában azt ünnepeljük, hogy az emberi történelem – minden visszássága ellenére – Isten uralma felé vezet, s az ő akarata, hogy kiengesztelődjünk és egységet alkossunk. „Ezért avval kezdjük a szentmisét, hogy bocsánatot kérünk testvéreinktől, az angyaloktól és a szentektől, az egész hatalmas mennyei közösségtől, annak jeleként, hogy Isten békéjében akarunk összegyűlni az egész teremtéssel együtt.” A bűneink megbánása is a nagyobb egység felé mutat, hiszen ezzel nem az a cél, hogy bűntudatunk legyen, hanem, hogy tudatosítsuk magunkban: „kicsinyes személyes történetünk egy nagyobb elbeszélésbe tartozik, amelyben Istentől jövünk, Istenhez megyünk.”
„Az utolsó vacsorán Jézus együtt ült az asztalnál tanítványaival, valódi, de tökéletes közösségben. Magába fogadta mindazt, amiben a mi kommunikációnk hibás, pusztító vagy hűtlen. Reményt sugározva kezébe vette félelmünket, hűtlenségünket, értetlenségünket, és azt mondta: »Ez az én testem, melyet értetek adok.« A feltámadt Krisztussal való találkozás azt jelenti, hogy jelen vagyunk annak számára, aki legyőzte a hazugságot, gyávaságot, félreértést, sőt még a halált is – véli a szerző, majd nyomatékosítja, hogy Jézus még testi mivoltában is sokkal inkább jelen van, mint mi egymás számára, az Eucharisztia pedig nem más, mint Jézus valódi jelenlétének szentsége.
 
A keresztény identitást kétféle emlékezés határozza meg – írja Radcliffe. Minden szentmisén elmondjuk, és ezzel emlékezünk arra, amit Jézus az utolsó vacsorán cselekedett. Ez az emlékezés gyűjti össze az embereket közösségbe, s világít rá arra, hogy kik vagyunk. Emlékezünk a szentekre, egyházunk tanítására és egymásra. „De kifelé fordulásra is felszólítanak, hogy megpróbáljuk beleélni magunkat Isten hatalmas emlékezetébe, amely senkiről sem feledkezik meg, mert különben megszűnnénk létezni. Ezt a kétféle emlékezetet szimbolizálják azok az emberek, akiknek nevét nem ismerjük, mint az ismeretlen asszony, aki a leprás Simon házában nárdus olajat öntött Jézus fejére két nappal utolsó húsvétja előtt: Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek (Mk 14,9).”
 
A könyvet olvasva olyan imaszövegek is megvilágosodnak az olvasó előtt, mint a Hiszekegy, a Miatyánk vagy az eucharisztikus imák. A Miatyánk a szentmise harmadik nagy imádsága – írja a szerző. A Hiszekegy után a hívőkért imádkozunk, s mivel hiszünk, imádkozhatunk azért, amit szeretnénk. A Miatyánkkal kifejezzük, hogy legmélyebb identitásunkat nem a családunk vagy a nemzetiségünk határozza meg, hanem „Krisztusban vagyunk rokonok, az ő testvérei vagyunk, Isten családja.” Barátságos, meleg otthon után vágyunk, ahol elfogadnak bennünket, ahol nem kell amiatt aggódnunk, hogy mit gondolnak rólunk idegenek. „A Miatyánk elmondása azonban arra emlékeztet minket, hogy többre vagyunk hivatottak. Természetünk Istenre van beirányozva.”

Timothy Radcliffe könyve felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a szentmisének köze van az élethez, és rá is mutat azokra a társadalmi valóságokra, az emberi élet azon mozzanataira, amelyeken keresztül megtapasztalhatjuk ezt a kapcsolatot. Megválaszolja a kérdést, hogy hol van az egyéniség helye a liturgiában, mi az, aminek egyetemesnek kell maradnia, és hol van lehetőség a személyességre, a találkozásra, illetve mi az, ami a türelem és kegyelem gyümölcseként megszülethet a rendszeresen szentmisére járó hívő életében.


Forrás: http://hitebresztoblog.hu

2017. október 24., kedd

†Hagyományos római rítusú Szentmise - 2017 Október 29†

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. Várjuk a kedves Híveket!

A TEMPLOM TEOLÓGIÁJÁRÓL ........

A templom különleges hely. Sőt, bizonyos értelemben nem is hely, hanem állapot. A templom Isten lakóhelye, a mennyország földi leképezése, Isten jelenlétének nyilvánvaló bizonyítéka, Isten pedig nem lakik helyen, mert mindenütt jelen van, tehát a templom sem lehet hely. Viszont épület, ez kétségtelen. Miért más mégis a templom, miben különbözik az otthonunktól, a postahivataltól vagy a piactól?
A templom („Isten háza”) mindenekelőtt Egyház, Szentegyház, „Idház”, ahogy a régi magyarok mondták. E szónak semmi köze az Egyház „egy”-ségéhez, az „id” gyök ugyanis ma így hangzik: üdv. Az Egyház az „üdv háza”, a templom az üdvösség földi megjelenése, amint mondottuk, a mennyország földi leképezése, kihelyezett őrhely, nagykövetség, melynek területe nem ahhoz az országhoz tartozik, ahol elhelyezkedik. Város a városban, Isten városa az emberek városában. Aranyszájú Szent János szerint „az angyalok tartózkodási helye, az ég székvárosa, maga a mennyország”.
Minden más világvallással és keresztény felekezettel ellentétben a katolikus (és orthodox) templom e teológiai igazságon túl is többet ad mindannyiunknak. Mert sehol máshol nem jelenik meg az Üdvözítő a maga valójában, csak e szent helyen, s ahogy Aquinói Szent Tamás mondja a templomban jelenlévő Úrról: „aki veszi, meg nem osztja meg nem töri, nem szakasztja, oszthatatlan eledel. Veszi egy és veszik ezren, rövidséget nem lát egy sem, fogyasztják és nem fogy el.” A templom így nem csupán szimbolikusan egy hely, amit az emberek Isten lakóhelyének neveznek, hanem a földre szállt és megtestesült Isten valóságos jelenlétének helye, Krisztus csodálatos kenyérszaporításának állandó helyszíne, az utolsó vacsora szüntelen terme.
A templom Isten magasztos tetteinek mintegy kimerevített képe, rögzített és változatlan színhelye: mert az oltár Krisztus keresztáldozatának a helye, ahol az Úr nap mint nap újra és újra vér nélkül feláldoztatik és szétosztja önmagát, ahol napról napra „a fán országol Istenünk”. A templom Isten műve az emberek között, a megérthetetlen jelenléte a gondolkodó teremtmények földjén.
Ugyanakkor a templom az emberek műve is, mégpedig azok között is az első és legfontosabb. Hiszen ha tartozik valakinek az ember, ez a Valaki éppen az Isten, és mindenki más csak utána következik. Ez a „szent pazarlás” elvének legfőbb magyarázata, hiszen mindent Istentől kaptunk, s ha visszaadjuk, még akkor is csak mi tartozhatunk... Ezért törekedett az emberiség minden időben szándékának, tudásának és erejének legjavát beleépíteni a templomba, úgy a szakértelem, mint az anyaghasználat és művészi kvalitás tekintetében. Ezért jelenik meg az emberi igényesség legmagasabb szintje még az utolsó kis falusi templomban is, ahol a helyi emberek tudásuk és vagyonuk legjavát áldozták fel Isten házának ékességéért.
A templomfelújítás tehát jóval több, mint egy épület helyreállítása. Benne az Isten és az ember viszonya fejeződik ki, az ember soha ki nem egyenlíthető tartozása és az Isten végtelen fölsége, de végtelen jósága is, hiszen megengedi, hogy az ember ezt az Isten számára csekély, de az ember számára képességeit meghaladó köteles adót mégis -úgy ahogy- megfizesse.
A templom kiindulópont, origó, Isten nyilvánvaló erejének sűrített gyűjtőhelye, a Szentlélek tüzének gyújtópontja, valamiképpen a teremtett világ megsokszorozott középpontja, a világ közepe. Égre mutató tornya az örök irányba mutat, kitárt kapuja a krisztusi szavakat visszhangozza: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.” (Mt 11, 28) Lépcsője Jákob lajtorjája, amelyen az angyalok fel és le járnak, szentélye a Magasságos Isten trónterme, oltárai a Fölséges trónusa. Hogy ne kiáltanánk szüntelen: „Krisztus, Izrael pásztora, ki a kerubok fölött trónolsz, ébreszd fel a te hatalmadat és jöjj el!” (vö. Zsolt 79, 1-2)


Írta:
Aranyosi-Vitéz Gellért
Forrás: http://templomfelujitas.blogspot.hu


2017. október 23., hétfő

250 éves a Szeged-felsővárosi minorita templom

1789. március 16-án Kőszeghy László püspök és Szeged város bírája, polgármestere és tanácsa megállapodást kötött. Eszerint a palánki plébániát világi pap veszi át, a fölsővárosit a minoriták, az alsóvárosit a ferencesek kapják…
A szegedi barokk stílusú felsővárosi minorita templomot a 13. századi régi apátsági templom maradványai­ra építették, és Szent Miklós tiszteletére szentelték. A templom és a hozzá tartozó minorita rendház 1754 és 1767 között épült Lechner Vencel tervei alapján, méghozzá azon minoriták részére, akik 1739-ben Belg­rádból települtek át Szeged városába.
A letelepülést és a templomépítést Kelemen Didák tartományfőnök kérvényezte. A minoriták még 1744-ben szerény kápolnát emeltek a mai templom helyén. A főoltár Szent Miklós-képét a hagyomány szerint Kárász Miklós városi főjegyző festette; valószínű azonban, hogy csak adományozta. Ez a kép napjainkban a kolostori lépcsőházban található. A templom 1887-ben, egy tűzvészben szinte megsemmisült, 1888-ban a hívek adományaiból újjáépítették és a korábbinál puritánabb, késő barokk homlokzattal látták el.
1928-ban épült a timpanonos kapu, valamint ekkora készült el a három új harang, melyeket Szlezák László készített. A pécsi Angster József és Fia által új orgona is került a templomba.
Az épület barokk és rokokó forma­világú berendezési tárgyai nagy értékű, védett iparművészeti műkincsek. A tölgyfa kapuszárnyak figurális domborművei Szent Miklóst, Szent Kiliánt, Szent Ferencet és Szent Bonaventúrát ábrázolják. Az ugyancsak különleges fapadokat 1767-ben minorita szerzetesek faragták. A példátlanul szép, már klasszicizáló sekrestyeszekrény későbbi, a 18. század legvégéről származik. Az 1806-ból való főoltár Szent Miklós püspököt, a kereskedők és hajósok patrónusát ábrázolja. A Szent Ferenc-oltár predella képén Szent Katalint festették meg. A templom alatt egy altemplom található, amely a szerzetesek, papok és jómódú egyháziak temetkezési helyéül szolgált a nagyárvíz idejéig.
A Szent Miklós templomhoz közvetlenül csatlakozik L-alakban az egyemeletes, lesarkított minorita rendház épülete és a barokk stílusú kálvária, amelyet Pozsonyi Ignác pesti szobrász készített 1800-ban. 1990-ben az egykori Gyevi-temetőből a kolostor udvarára helyezték azt a 18. századi oszlopos Mária-szobrot, amely valamikor a Szent György téri kolostorkertben állt.
A plébánia vezetését 2000-től ismét a magyarországi minorita szerzetesek látják el. Mint a cím is utal rá, a felsővárosi plébánia közössége ebben az évben ünnepli a templom építésének 250. évfordulóját. Ezt a jubileumi évet Kiss Rigó László szeged-csanádi püspök úr nyitotta meg 2016. december 6-án, a templom búcsúünnepén.
Ezévben várjuk a kedves testvéreket városunkból és egyházmegyénkből a meghirdetett búcsúi szentmisékre, vagy a rendi ünnepekre, de akár csak néhány perc imára a 250 éves falak közé.

Forrás: www.gyulatelevizio.hu/kitekinto

A TEMPLOMOK TITKAI. II.Rész: A gyilkos ’50-es évek

Áll a nyugati határszélen egy kis kápolna, melyet egy koldusasszony  adományából építettek. Ebben a templomban tartotta utolsó szentmiséjét Brenner János atya, akit az ÁVO megöletett. Gyilkosai a mai napig nincsenek meg. A Templomok Titkai második adásában Máriaújfaluban jártunk.

Az N1TV tulajdonát képező videók és hanganyagok kizárólag a szerkesztőség engedélyével és hozzájárulásával, valamint forrásmegjelöléssel használhatóak fel továbbközlésre. A feltételek be nem tartása esetén kártérítési összegre tartanak igényt!!!


Ezúton köszönjük az N1 Tv-nek hogy rendelkezésünkre bocsátotta és engedélyezte a sorozat közreadását a Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány blogoldalnak!
(A szerk.)








2017. október 21., szombat

Alcantarai Szent Péter ünnepe

Két nappal ezelőtt tartotta az Egyház Alcantarai Szent Péter ünnepét. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy mennyire érthetetlennek gondolják ma már azt a tradicionális felosztást, ami évezredeken át a férfiasság mérője volt: a harcos és az aszkéta terminusai.
Péter még a katolicizmus eszményeihez képest is kirívóan aszketikus életet élt. Évekig nem nyitotta ki a szemeit, nehogy megzavarja a materiális világ tűnődésében, egy apró kamrát használt szobának, amiben se kiegyenesedni, se elnyújtózni nem lehetett, másfél óránál nem aludt többet, lábbelit és fejfedőt sem viselt, néha egy hetet is kihagyott az étkezéssel, de egyébként is csak háromnaponta evett, fekete kenyeret és hideg vízzel ízetlenné tett levest.
Ennek is köszönhette, hogy messze földön híres volt Istennel való személyes kapcsolata miatt. Extázisai napokig is eltarthattak, halálos ágyán is ezt élte át.
Abban a világban, amit mi normálisnak látunk, a férfiasság eléréséhez, a belső tisztaság megvalósításához, az önmagában létezéshez két út vezetett: az akció és a kontempláció útja, a harcosé és az aszkétáé (vö.: Evola: Feminizmus és heroikus tradíció). Előbbit a tiszta tett határozta meg, utóbbit a teljes, férfias odaadás. Ezzel határoztak meg önmaguk számára egy életen túlmutató életet.
Ma ezek a fogalmak kiüresedettek, semmit sem jelentenek. Korunk nivellációja, ahol mindent a jog és a méltóság határoz meg, amiből mindenkinek alanyi jogon ugyanannyi jár, alig hagyott valamit ezekből az értékekből. Ahol mindenki azonos arányban fontos, ott senki sem fontos igazán. Az ún. humanitárius és demokratikus elvek szükségszerűen lerontották - mit lerontották, megsemmisítették - annak a lehetőségét, hogy a férfi férfiként lehessen harcos vagy aszkéta.
Jó ideje teljes erkölcsi kasztráció zajlik a férfiak felé, különös tekintettel a fehér, keresztény férfiakra. Minden értéküket fel kell adniuk és lehetőleg a legnagyobb mértékben feminizálódniuk szükséges.
Mit kapna ma az emberektől Alcantarai Szent Péter? Még csak nem is megvetést, hanem kiröhögést. Miért ilyen hülye, miért nem él, miért választja az igénytelenséget, miért nem viselkedik normálisan?
Még fájóbb, hogy már rendtársai és az Egyház szentek életéről szóló gyűjteménye sem emlékezik meg a teljes valóságáról. A Pesti Ferences Templom honlapján egy szót sem ejtenek életrajzában azokról a csodákról, amik életében kísérték [1]. Az elragadtatásairól, a többször megesett levitációjáról, amely a legteljesebb aszkézis egyik megnyilatkozása volt. Ugyanezt látjuk az Egyház hivatalos oldalán [2]. Miközben a Balanyi-Schütz-Sebes-Szamek-Tomek-féle gyűjtemény hosszasan sorolta ezeket (vö.: Balanyi György - Schütz Antal - Sebes Ferenc - Szamek József - Tomek Vince: Szentek élete az év minden napjára. 1-4. köt. Szerk. Schütz Antal. Budapest, 1932)
Nem illik a modern képbe, hogy a tiszta igazságot propagálja a mai Egyház. Csak megzavarná a materiális status quót.
[1] http://bit.ly/2yC1c5N
[2] http://bit.ly/2yysqrK

Írta: Trombitás Kristóf, a Mauri partizán FB oldal Bloggere

2017. október 19., csütörtök

1.rész: A kettévágott templom

                                                                 Kedves Olvasóink!

Rendhagyó sorozat veszi kezdetét blogoldalunkon!

Az n1tv.hu (Nemzeti1TV) rendelkezésünkre bocsátotta A TEMPLOMOK TITKAI saját készítésű teljes sorozatának lejátszását,mely reményeink szerint nagyszerűen fog illeszkedni oldalunk hagyományos eszmeiségéhez,értékkövetéséhez.
Összesen 12 kisfilm készült el. Terveink szerint minden héten egyet fogunk közreadni itt az oldalon.
Kövessék oldalunkat és fogadják nagy szeretettel A TEMPLOMOK TITKAI c. sorozatot!


A Tartalomból:
Kettévágták és arrébb is húzták 1934-ben Dunapatajon a katolikus templomot. Mivel Magyarországon ilyet még nem csináltak, legendák születtek az eseményről. A Templomok Titkai első adásában a dunapataji katolikus templomban jártunk.

Az N1TV tulajdonát képező videók és hanganyagok kizárólag a szerkesztőség engedélyével és hozzájárulásával, valamint forrásmegjelöléssel használhatóak fel továbbközlésre. A feltételek be nem tartása esetén kártérítési összegre tartanak igényt!!!


Ezúton köszönjük az N1 Tv-nek hogy rendelkezésünkre bocsátotta és engedélyezte a sorozat közreadását a Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány blogoldalnak!
(A szerk.)




2017. október 15., vasárnap

†Hagyományos római rítusú Szentmise - 2017 Október 22†

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. Várjuk a kedves Híveket!

2017. október 11., szerda

Megdöbbentő! Ezt mondta a Sátán egy ördögűző papnak

Az alábbi írás egy ördögűzés alatt elhangzott szöveg írott verziója.


Lucifer megvallja ördögi tervét az emberiség ellen


-A Szent Szűz nevében parancsolom neked, hogy mondd el az igazságot, ami Krisztus Egyházában történik!

-Jaj, azt a nevet ne, csak azt ne! Annak a névnek csak a hallatára végtelen kín fog el engem és bennünket démonokat. Nem akarok beszélni, de a Magasrendű Asszony beszédre kényszerít, te undorító pap. A Katolikus Egyház támadás alatt áll. Az ördögi erők elszabadultak annak a Jegyese felé, akit felfüggesztettünk a keresztre. Ez az utolsó csapás, amit az Egyházára mérünk. A pápa lemondatása megnyitja az utat a frontális támadásunkhoz. Az ott fent vissza akar térni a földre, hogy mikor, hol és hogyan, nem tudom, de érzem, hogy az a nap már nagyon-nagyon közel van. Az erőm egyre gyengül, ezért kell koncentrálnom, hogy visszanyerjem az energiáimat, hogy a milliárdnyi démonjaimat az Apostoli Szentszék ellen tudjam fordítani.Nem elég a korrupció, a pénzsóvárság, a botránykeverés, hanem egy olyan támadást kell indítani, amelynek a végkifejlete a Római Egyház pusztulása. 

-Isten nevében mondd meg, mit akarsz tenni Isten Szent Jegyese ellen?

- Kétezer éve már, hogy mi bukott angyalok az Egyház és a széplelkű politikusok segítségével megpróbáljuk véglegesen megsemmisíteni azt a szörnyűséges Názáreti teremtményt. Sajnos nem sikerült még mert a Mindenhatóhoz tartozik. Minden erőnk feleslegesnek bizonyult, mert a pokol kapui, ahogy azt az undorító Keresztre feszített mondta, nem kerülhetnek fölénybe. De mi nem adjuk fel. Folyamatosan támadjuk, sebezzük, véreztetjük megköszönve azoknak, akik ebben belülről a segítségünkre vannak és a kezünkre adták magukat. El kell foglalnunk a Keresztre szegezett földi helyettesének a trónját bármi áron is bármibe kerüljön is. A szemináriumok elnéptelenítésén dolgozunk a kolostorok bezáratásán, de nem sikerül a rácsok mögötti nők, férfiak imáját elhallgattatni.Vannak még fiatalok, akik az imádkoznak a zárdák csendjében. Az átkozottak! Azok mennyire ártalmasak nekünk akik az életüket szentelik a Magasságosnak.
                                                                            

- Isten nevében mondd el, hogy miben mesterkedsz? 

-Neeem, neem mondom el. 

- Elrendelem Krisztus Szent Vérére, hogy válaszolj a kérdésre. 

- Az Ott fenn már belefáradt a bűneitekbe, undorodik az emberek cselekedeteitől, és csalódott a nők magatartásától. A bűnben fuldokoltok. Az emberiség nagy része az enyém, spirituálisan halott és képtelen feléledni. Immáron sok érsek, püspök, pap teljes ellentétben vannak az Egyházatok hagyományaihoz képest, és nincsenek összhangban a pápai konzervativizmussal. A progresszivizmus, a zsinat utáni bizonyos nyitások mögött mi állunk. Mert zavart akarunk, széthúzást, megosztást Szent Péter Trónján(ahogy ti nevezitek) kívül és belül. Higgyétek csak továbbra is, hogy mindez a papocskák meséi, így a pokol felé igyekvők száma egyre nagyobb lesz. Most már sokat nem érnek.

-A Szent Mártírok Szent Pio és Szent Bernadett nevében mondd meg az igazat Róma Egyházának jövőjéről? 

-Nem ismerem a jövőt. Azt csak Ő ismeri. Azt sem tudom, hogy a következő pillanatban mi fog történni, mert azt csak Ő tudja. Nem látok előre eseményeket, csak a jelent. Én csak egy vesztes vagyok, aki fellázadt és mindent elvesztett. Elvesztettem az Paradicsomi létet örökre. De egy célom van: minél több lelket magammal rántani a gyötrelmek királyságába.Így akarom megbosszulni a paradicsomból való kiűzetésemet. Ez az én örök bosszúm. Én nem vagyok örök, csak egy teremtmény vagyok mint ti, de sokkal erősebb, hatalmasabb, ügyesebb, ravaszabb mint ti. A ravaszságomat használom fel a tönkretételetekhez.

Elmondom még neked, te undorító pap, hogy rettenetes támadást provokálunk kit a Római Egyház ellen, megremegtetjük a falait, de nem karcoljuk meg a stabilitását. Gazdasági krízist generáltunk, hogy megszegényítsük a a világ népességét, elbátortalanítsuk, aki imádkozik és megmérgezzük a kapcsolatot így eltávolítva az embert Tőle. Semmit nem hagyunk ki és mindenre készek vagyunk ami elválaszthatja a teremtményt a Teremtőjétől.Mindaz ami rombolhat, keresztülvisszük. De most az Egyházra koncentrálunk, és ameddig a mi pusztító munkánk nem megy végbe nem nyugszunk meg. Kértem éveket attól aki Odafönt van. Most ez a mi időnk, tehát neki felkerekedünk annak tudatában, hogy az elnyert idő végéhez közelít. Hallom a Mindenható mennydörgését, aki az én semmi létemre emlékeztet és szófogadásra kényszerít az akaratom ellenére, de neki engednem kell. Az a pápa, aki a Rerum Novarum-ot adta ki, (szerk. "Az új dolgok",XIII. Leó pápa egyik enciklikája, amelyet 1891. május 15-én adott ki), látta amint a misét celebrálta, a démonokat, ahogy a fold felszínére jöttek és mindenütt szétszóródtak. Emiatt írta azt az utálatos imát az Égi Seregek Hercegének, amit mi megsemmisítettünk a szertartás végére. Mára már az egész föld teljesen teli van bukott angyalokkal, amiket ha a lélek szemével tudnátok nézni, látnátok, hogy az egész egy sötétség. Teljes sötétség. Ha látnátok a pokoli szörnyeket a világban körülöttetek, meghalnátok a félelemtől, annyira rettenetes alakúak. És mindezek ellenére mégsem hisztek.


- A Szentháromság nevében mondd meg, mit tervezel az emberiség ellen? 

- Elpusztítani minden erőmmel. Rabszolgasorsba taszítani. Egy szóval elkárhoztatni. Ehhez háborúkat, pusztítást, katasztrófákat kell provokálnom, hogy a végső elkeseredettség és istenkáromlás állapotába kerüljenek. A válságot súlyosbítanom kell, egyre több személyt kell nyomorba döntenem, reménytelenség állapotába vezetnem, ahonnan nem tud szabadulni. Aztán át kell radikálisan alakítanom az ún. polgári társadalmatokat egy nagy disznóóllá. Abban tocsogtatlak benneteket, majd onnan tovább húzlak a pokolba. A szolgáim már dolgoznak rajta, el kell végezniük a piszkos munkát, amit megparancsoltam nekik. A földet egy hatalmas temetővé alakítom, ahol a kevés túlélő kénytelen lesz engem imádni, és nekem szolgálni mintha egy isten lennék. És ez az én végcélom: az Ő helyére kerülni. Sokan szertartásban hódolnak nekem. mások megidéznek, míg mások imádnak. De nem tudják, hogy már el vannak kárhoztatva. Egy maroknyi euróért és némi szívességért cserébe nekem adják magukat a karmaim közé kerülve. Meglátjátok mit teszek az Egyházatokkal, micsoda egyház szakadást provokálok, legrosszabbat ami eddig történt. Meglátjuk mennyien kerülnek Őhozzá és mennyien én hozzám. Az idő a végéhez közeledik és én azon igyekszem, hogy minél több számban gyűjtsek közületek magam köré. Mindenki egyetlen úrként fog rám tekinteni, akkor is ha egy senki vagyok. 

- Szent Gemma Galgani, Szent Teréz, Gyermek Jézus és Szent Maria Goretti nevében mit kell csinálnunk, hogy legyőzzünk téged és megmentsük a lelkünket? 

- Neeem neem akarok beszélniiii! Az,az ott Fönn kényszerít, hogy válaszoljak. A Rózsafüzér imádság, az az átkozott korona, ami sok lelket elragad tőlünk és hatalmas ellenünk, egy kalapács, ami összenyom minket. Térjetek vissza az Egyházba, gyónjatok hetente és beszéljetek egymással gyakran. A hibáitokat tartsátok kontroll alatt és kölcsönösen segítsétek egymást. Szeressétek egymást és tükrözzétek vissza magatokban a Bizalom fényét. A békét egyedül a koronával a kezetek közt, a gyakori szentáldozással nyeritek el.

Menjetek misére odaadással és tisztelettel bármi ellenségesség árán is. Ő, csakis Ő tud benneteket megmenteni az örök kárhozattól: hatalmas védelmi pajzs a pokol, a kísértések és a Gonosz csábításai ellen. Imádkozzatok Benedek pápáért, aki sokat szenvedett az Egyházban elkövetett bűnökért, melyeknek súlya meggyengítette fizikailag és lelkileg, de le nem győzte. Imádkozzatok a bíborosokért, sokak közülük hozzám tartoznak, imádkozzatok a püspökökért, akiknek maguk felé hajlik a keze. Imádkozzatok a papokért, akiknek szükségük van a ti támogatásotokra. Imádkozzatok az ellenségeitekért, barátaitokért és az ismeretlenekért, a távoliakért és Ő emlékezni fog rátok. Az ott Fönn szomorú, mert nap mint nap látja, hogy sok gyermeke a Pokolba kerül a folyamatos jelenéseinek ellenére, aminek szinte senki sem hisz. Az Ő könnyeit öntsétek az irgalmas állapotért, amelyben sok lélek létezik, végükhöz közeledik és helyét átadja az égi büntetésnek.” 



Köszönet T. G. - nek a fordításért
Forrás: http://romaikatolikus.blogspot.hu
                                                                                                                                    

†Hagyományos római rítusú Szentmise - 2017 Október 15†

Kép forrása: http://www.romaikatolikus.blogspot.hu

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. Várjuk a kedves Híveket!

2017. október 7., szombat

†Hagyományos római rítusú Szentmise - 2017 Október 8†

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. Várjuk a kedves Híveket!

2017. október 3., kedd

A Szent Efrém Férfikar koncertje a Szeged Alsóvárosi Ferences Templomban 2015-ben

Az együttes névadójáról, Szír Szent Efrémről (306-373) – akit már kortársai a „Szentlélek hárfája” megtisztelő címmel illettek – feljegyezték, hogy énekei, himnuszai sok embert vezettek vissza az „igaz útra”. A Magyar Örökség és Budapest Márka díjas Szent Efrém Férfikar célja és küldetése három pilléren nyugszik: egyrészt a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének kutatása és bemutatása, másrészt a magyar férfikari hagyomány (Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti) ápolása, harmadrészt pedig a vokális kortárszene népszerűsítése.