2018. január 9., kedd

A jelentősebb középkori lovagrendek


ÚJ SOROZATOT indít a Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány!

Ezúton köszönjük a szerzőnek Harmat Árpád Péter történész, történelemtanár, főszerkesztő úrnak és a http://tortenelemcikkek.hu oldalnak a sorozat közreadását blogoldalunkon!

Az egyházi lovagrendek (latinul religio militaris) tagjai az evangéliumi tanácsokra tettek fogadalmat, feladatuk pedig többnyire betegápolás, zarándokok fegyveres védelme, és a kereszténység ellenségeivel szemben katonai beavatkozás volt. Egy lovagrend teljes jogú lovagokból, káplánokból, szolgáló testvérekből, nővérekből és testvérületi tagokból állt. A kereszténység határterületein (Palesztina, Szíria, Ibériai-félsziget, Keleti-tenger térsége) kiépített várrendszerük a gyors katonai beavatkozás lehetőségét is biztosította. A lovagrend őstípusa a Templomos Lovagrend, ehhez hasonlóan szerveződött a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, (később Johannita, vagy Máltai lovagrend), a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Német Lovagrend, a Szent Lázár Lovagrend, a magyar alapítású Szent István Lovagrend (stefaniták). A legjelentősebbek:

  • Szent János, (Johannita vagy Máltai) Lovagrend, alapítva: 1080, Jeruzsálem
  • Templomos Lovagrend, alapítva: 1118, Szentföld
  • Szent Sír Lovagrend, pápai elismerése: 1122
  • Szent Lázár Lovagrend, alapítva: 1142, Jeruzsálem
  • Német Lovagrend, alapítva: 1199, Akkó

A keresztes hadjáratok idején (11-12. sz.) a lovagrendek a szentföldi zarándokutak védelmére, az iszlám elleni harc céljából jöttek létre. Tagjai szerzetesi fogadalmat tettek. E lovagrendek elsősorban kórházi szolgálatot végeztek, és csak néha katonáskodtak. Az Ibériai-félszigeten 1150 után alakult lovagrendek (pl. Évorai, Calatravai, Alkantarai, …stb.) eleinte szorosan kapcsolódtak a monasztikus és kanonokrendekhez, de hamarosan széleskörű autonómiát nyertek. Tagjaik egyszínű köpenyt viseltek meghatározott színű kereszttel. Gazdagságuk heves bírálatokat váltott ki, főként amikor a lovagrendek elveszítették eredeti rendeltetésüket. Ennek lett végeredménye 1312-ben a templomosok föloszlatása. Míg a spanyol és portugál lovagrendek egyre inkább a király befolyása alá kerültek, addig a Német Lovagrend 1225-ben Poroszországban, a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend 1310-ben Rhodoszon, majd 1530-ban Málta szigetén önálló államot alkotott. A világi lovagrendek nagy része arisztokratákból álló, kis létszámú társaság. volt. Magyarországon Zsigmond király korában a Sárkány Lovagrend képviselte a világi lovagrendeket. A legrégebbi világi lovagrend az 1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király által alapított Szent György Lovagrend. Mária Terézia alapította 1764-ben a Magyar Királyi Szent István-rendet.

Következő alkalommal a Szent János (Johannita, vagy Máltai) Lovagrenddel fogunk megismerkedni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése