2011. október 15., szombat

Az első parancs -1. Áhítat, jámborság (Evetovics: Erkölcstan. 1940)

Fra Bartolomeo: Az isteni gyermek imádása.
Fa, tempera. 1499 k. Róma, Galleria Borghese
Istentől való függésünk, Isten fönségének tudata s a tőle kapott nagy kegyelmi javak készséges hódolatot és odaadást ébresztenek lelkünkben. Ez a készség és odaadás a vallásosság erényének első s legközvetlenebb megnyilvánulásában, az áhítatban, jámborságban jelentkezik. Az áhítat ugyanis készséges akarat az istentisztelet szolgálatában.
            
Az áhítat (ájtatosság) szót különféle értelemben használjuk. Értünk alatta bizonyos lelkigyakorlatokat, azaz ájtatossági gyakorlatokat pl. Jézus Szíve ájtatosság; lelkigyakorlatainkban, imádságainkban kifejtett benső elmélyedést; lelki buzgóságot, buzgalmat, mely a lelkigyakorlatok végzésére és általában istentisztelet gyakorlására sarkal, ösztönöz. A devociónak, ennek az áhítatnak, jámborságnak eredeti jelentését leginkább 'a vallásos buzgalom' kifejezése közelítí meg.
   
Ez az áhítat, vallásos buzgalom hatással van lelki életünk helyes, szép kialakítására, sőt bizonyos mértékben, mint egyéb lelki tulajdonság, az ember egész magatartására is.
            
Ebből a vallásos buzgalomból, áhítatból fakad a többi istentiszteleti erénygyakorlat: általában a hódoló tisztelet, különösképpen az imádság, imádás, áldozat, Isten nevének tisztelete, fogadalom, eskü, szentségek használata, egyes ünnepnapok megszentelése stb.

2011. október 8., szombat

Régi Rítusú Közösségek Találkozója 2011



Szeptember utolsó és október első napján első alkalommal rendeztük meg Gödöllőn a Régi Rítusú Közösségek Találkozóját (RRKT), a magyarországi és felvidéki régi római rítushoz kötődő laikus káptalanok ill. a hozzájuk csatlakozni igyekvő hívek találkozóját. A vendéglátó Szent Mihály Laikus Káptalan tagjai mellett eljöttek a galántai ill. nagymácsédi Keresztelő Szent János Laikus Káptalan tagjai Ft. Józsa Attila galántai esperes-plébános vezetésével, a Kecskeméti Liturgikus Kör képviselője és a szegedi régi rítusú közösség néhány tagja.

A találkozás első napjának estéjén, pénteken közös vacsorával indult a program, melyet kötetlen beszélgetés, ill. lefekvés előtt a kompletórium elimádkozása követett, természetesen az esztergomi hagyományt tartalmazó pálos diurnáléból.

Szombaton reggel közös laudessel kezdtünk, majd reggeli után régi rítusú énekelt szentmisén vettünk részt a Fácán sori premontrei plébániatemplomban. Rövid beszélgetési lehetőség után –a résztvevő gyermekek nagy örömére– hosszú sétát tettünk a város közeli parkjában, majd ebédelni mentünk. Délután a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium épületében rendkívül megragadó dokumentumfilmet tekintettünk meg a Le Barroux-i Szent Magdolna Bencés Apátság régi rítusú szerzeteseinek egy teljes liturgikus napjáról (Veilleurs dans la nuit — Une journée monastique à l’abbaye Sainte-Madeleine du Barroux). A film után Földváry Miklós, a CLSMA dékánja vitaindító előadást tartott, sok megjegyzést fűzve a film képkockáihoz, hangjaihoz.

Ebben elhangzott, hogy valamiképpen a laikus káptalanok tagjai is szerzetessé válhatnak, a liturgia folyamatos végzése és a katolikus lelkiség (manapság kevéssé hangsúlyozott) elsajátítása révén. A hívek általános papságáról sok szó esik, de gyakorolják-e ezt a papságot? S nem lenne erősebb ez a tudat az egyes emberben, ha pl. a nap nyugvópontján a család közösen imádkozná a vesperást a családfő, mint celebráns vezetésével? Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy a hit elsajátítása nem az iskolában történik, hanem legelőször a mindennapokban, otthon: a gyermek látja, hogy szülei imádkoznak, kérdéseket tesz fel, a szent szövegek megragadnak az agyában stb..

Az otthon tisztelete is nagyobb odafigyelést igényel. Otthonunk nem csupán az a hely, ahová esténként hullafáradtan visszatérünk, és gyors vacsora után bevetjük magunkat az ágyba, hogy reggel előlről kezdjük az egészet... Az otthon, családi körben végzett zsolozsma megszenteli az épületet, s ahogyan a templom falai megukba szívják az imádságot és érzékelhetővé válik az épületben annak Istentől nyert szentsége, úgy otthonunk is megszentelődik a benne végzett imádság által, ez a megszenteltség pedig visszahat a ház lakóira is.

Mindannyiunknak, akiknek van lakásunk és munkahelyünk, vannak fölöslegesen felhalmozott anyagi javaink, amelyek rátapadnak az életünkre és csökkentik, ha meg nem szüntetik éleslátásunkat és a lényegre való összpontosításunkat. E feleslegek közé tartoznak mindazon dolgok, amelyekre valójában nincs szükség (a "valójában" itt azt jelenti: "az üdvösség szempontjából"). Jól példázza ezt az említett filmben látott építészeti terek nemes egyszerűsége, amelyek nem voltak fölöslegesen terhelve semmi haszontalannal, mégsem nevezhetjük őket fantáziátlannak vagy sivárnak... S ezek a terek segítik, tartják meg a szerzetest a mindennapi életben. Amikor ezeket a felesleges dolgokat "levakarjuk" magunkról, zenévé válik a ruhák suhogása, képzőművészeti alkotássá a zöld fű, dallammá a cipőkopogás.

Otthonunk, életünk akkor nyeri vissza természetességét, ha időnk és alkalmunk van az imádságra. Ebből következik, hogy az az élet, az a munkahely, az a városi lét, amely nem engedi meg egy világi ember  (vagy egy pap) számára a nap zsolozsmával való megszentelését, igazából nem jó, s ha mód van rá, másikat kell keresni...

A találkozó vesperással zárult. Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen.

2011. október 3., hétfő

Az első parancs (Evetovics: Erkölcstan, 1940)

"Én az Úr vagyok, a te Istened." (Ex. 20, 2)

Sandro Botticelli: Szentháromság.
Tempera fatáblán, 1491–93. Courtould Intézet Képtára, London
A) Az általános vallásos tisztelet megnyilvánulásai
 Istentől függünk létünkben, fönnmaradásunkban, jövő életünk kialakításában. Ez a függésünk az Isten iránti hódolat kötelezettségét, a vallásosság erényének gyakorlását rója ránk.

A vallásosság erkölcsi erény, mely Istennek, mint legfőbb Urunknak kijáró hódoló tisztelet  megadására ösztönöz. 

E vallásosság erényének alanyi forrása és székhelye az akarat ugyan, mert a hódolatnyilvánítás akarati meghajlás; de föltételezi az értelem részéről Istentől való függésünk ismeretét.

Távolabbi alanya minden ember, –mint ember, Krisztus is,– továbbá a tisztítótűzben szenvedő lelkek és az angyalok az égben.

Nincs meg a vallásosság erénye a gonosz lélekben és az elkárhozott lelkekben, valamint azokban, akik Istentől teljesen elfordulnak, vallástalanságban, pogányságban élnek.

A vallásosság erényének tárgya az Isten iránti hódoló tisztelet külső és belső megnyilvánítása s ennek különböző módozata pl. imádság, eskü, fogadalom, szentmisehallgatás.

Mivel az ember testből és lélekből álló szociális lény, vallásosságának bensőben, külsőben, sőt nyilvános közösségben is meg kell nyilvánulnia.