2018. április 24., kedd

Szent György vértanú - A biztonsági szolgálatok és rendőrség védőszentje - április 24.

Legendája szerint atyja, Gerontius perzsa, anyja, Polikronia kappadókiai keresztény (más változatban atyja kappadókiai, anyja palesztinai) volt. A  keresztségben a Georgiosz, 'földművelő' nevet kapta. A keresztény nevelés után katona lett, s Diocletianus császár alatt szolgált. A keresztényüldözés kitörésekor már magasrangú tiszt volt, vagyonát szétosztotta a szegények között, s a császári udvar előtt megvallotta hitét. Nem volt hajlandó áldozni az isteneknek, ezért halálra ítélték. Megverték, tépték az oldalát, majd börtönbe vetették, ahol megjelent neki az Úr, és megmondta, hogy hét évig fog szenvedni és háromszor életre kel. 5. századi Legendájához mely a csodák sorozatát őrizte meg, s amelyet 496-ban Gelasius pápa apokrif iratnak minősített, csatolták a keresztes vitézek a 10. században a sárkányölés motívumát. Valószínűleg egy Nagy Konstantin-szobrot, mely az ősellenségen diadalmaskodó császárt úgy ábrázolta, hogy lándzsával átdöfi a lábánál tekergő sárkányt (vö. Jel 12), vélték Szent György ábrázolásának. A legenda és a sárkányölés valószínűleg egyiptomi közvetítéssel is kapcsolódott, Egyiptomban ugyanis sok templomot és kolostort szenteltek tiszteletére, ugyanakkor a Nílust megtisztító Hóruszt római lovasként ábrázolták, amint lándzsájával megöli a ló patái alatt fetrengő krokodilt.

Legendáját először a Legenda Aurea, illetve az Érdy-kódex közölte. Szent György a
kereszténység hét bajnoka és a tizennégy segítőszent egyike. Patrónusukként ismerik: a bencések, a Német Lovagrend, valamint a harcosok, huszárok, katonák, lovagok, önkéntesek, testőrök, tüzérek, vadászok, súlyosan sebesültek, napjainkban a cserkészek, fölszerelése miatt a fegyverkovácsok, szíjjártók, a vándorlegények, a lóval is foglalkozó parasztok, több európai ország, tartomány és város (Anglia; Genova, Velence, Barcelona.  A hajnali és esti harangszó Szent György estéjétől Mihály arkangyal napjáig (IX 29.) reggel 4 és este 8 órakor hangzott el (egyébként, télen 5 és 7 órakor). Gyakran szenteltek tiszteletére harangokat. Rendkívüli mértékben elterjedt kultuszának alapja lehetett, hogy az egyszerre, egy személyben keresztény és római vértanút kappadókiai származása miatt a görögség is alapvetően magáénak tekintette. A 4. században születő Keletrómai Birodalom, majd a 7. században az arab hódítással párhuzamosan újjáalakuló Bizánc három alapvető elemre épült: római államszervezet (jogrend), hellenisztikus görög kultúra és kereszténység. Szent György személyében találkozhatott e három, ezért válhatott  a bizánci kereszténység egyik legjobban tisztelt "megalomártírjává", a többi harcos katonaszent "győzelemhozó zászlótartójává"; ugyanakkor neve jelentése alapján a bizánci kisbirtokos katona-parasztok védőszentjévé. Első templomát Nagy Konstantin építtette Konstantinápolyban. Ezt még a 4. században követték a Palesztinában, Szíriában és Egyiptomban épített Szent György-templomok és kolostorok. Nyugat-európai kultusza is rendkívül gyorsan terjedt. Római tiszteletének első adatai az 5-6. századból valók. Fej-ereklyéit kezdetben a pápa magánkápolnájában (lateráni Sancta Sanctorum-kápolna) őrizték, Zakariás pápa hozatta 750-ben a mai Szent György bazilikába a görög nyelvű, hitelesítő okirattal együtt. Ekkor vették az Egyház kalendáriumába és litániájába is. Tisztelete gyorsan elterjedt Galliában, majd a korai a "Heptarchia" angolszász királyságaiba és Skóciába. Bár az Egyház többször is tilalmazta, apokrifnak minősítette Szent György legendáját, s ünnepét az egyetemes naptárból 1969-ben törölték (mivel történeti hitelességét megállapítani nem sikerült), tisztelete hit a diadalmas hősének, győzhetetlen katonájának emberi példája előtti meghajlásként napjainkban is él.

Szent György a magyarság és a kereszténység kapcsolatának kezdeteinél jelen van, mégpedig a bizánci misszió közvetítésében. Árpád-házi Tormás (Termacsu) herceg és Bulcsú bizánci követjárása (Bíborbanszületett Konstantin császárnál) eredményeképpen a 953-ban „Turkia" missziós püspökévé szentelt Hierotheosz egy bizánci misszió élén hazánkba jött. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány pogánylázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában Márton püspök és Szent György vértanú zászlaja alatt törték le. Csanád Szent György segítségével győzött Ajtony ellen. Az oroszlámosi monostor alapításának legendája szerint Csanád vezér eleinte nem tudott megküzdeni Ajtonnyal, kénytelen volt visszavonulni. Éjszaka imádsággal virrasztott halomra vert sátrában. Szent Györgyöt hívta segítségül, és fogadalmat tett, hogy azon a helyen, ahol térdével a földet érinti, monostort emel tiszteletére. Álmában oroszlán jelent meg Csanádnak, s azonnali támadásra biztatta Ajtony ellen. Csanád fölébredve  két ember erejét érezte tagjaiban, és csakugyan győzelmet aratott, majd fogadalmát beváltva a helynek az Oroszlámos nevet adta. Monasztériumát 1028-ban Szent György tiszteletére Szent Gellért püspök szentelte föl. Gellért ugyanakkor az első csanádi székesegyházat is Györgynek ajánlotta. A titulus megválasztásához az is hozzájárulhatott, hogy Szent István a bolgárok elleni hadjáratban, Üszküb ostrománál Szent György-ereklyékre tett szert, melyeket az új székesegyháznak ajándékozott. Az Árpád-kori kultuszt tehát nemcsak a Nyugati Egyház szentje, hanem a bizánci megalomartyr is ihlette. Az Anjou-korban 1326-ban alapította az első nem egyházi lovagrendet Károly Róbert. A
Szent György lovagrend alapítását Európában újabb nem egyházi lovagrendek sora követte (Aranygyapjas Rend, stb.); 1408-ban Zsigmond király átszervezte Sárkányrenddé. Emlékeinek megszámlálhatatlan sokaságából talán a leghíresebb a Kolozsvári testvérek Szent György-szobra (Prága, Hradzsin, 1383). Freskói vannak Almakerék, Berethalom, Beszterce, Besztercebánya, Feketegyarmat, Garamszentbenedek, Ják, Kristyor, Lesnyek, Mártonhely, Nagyszombat, Ócsa, Radvány, Ribice, Rimabánya, Segesvár, Velemér, Vizsoly templomában.

A magyar néphagyományban Szent György alakja és ünnepe a tavaszkezdet jelképeként máig él. György, a harcos, többek között a tavaszt, a fénylő napot szabadítja ki a tél rabságából. A népi kalendáriumban Európa mérsékelt éghajlatú részének ősi tavaszkezdő napja (Pales pásztor ünnepe [palilia] volt már a rómaiaknál, mint ilyen pásztorbeálló és állathajtónap). Mint évnegyedkezdő gonoszjárónap, tehát óvócselekvések napja a boszorkányok ártalmai, a ragadozók és tolvajok ellen. Hasonló célúak termés-, állathaszon- és egészségvarázslásai is: a vetésre, ültetésre vonatkozók, meg a hajnali fürdés és állatfürdetés; de ugyanezek miatt asszonyi dologtiltó nap is. György napja a kikelet ünnepe, vagyis az istállóban telelő jószág zöldellő mezőre való kihajtásának napja. Szent György oltalma alatt történt régebben a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése, továbbá a városi és falusi tisztújítás is. Számos településünkön a nagyböjt és a húsvéti ünnepek után csak Szent György napjától fogva szólhatott a muzsika, nóta, csak most lett szabad táncolni. A hajdani népszerűségre vall, hogy hazai barokk jámborságunk egyenesen a magyar szentek között tiszteli. Nevéből képzett régi családneveink: György, Győr, Győrffy, Györe, Györgye, Györke, Györkő, Györkös, Gyura, Gyúró, Gyurka, Gyurkó, Gyuris, Gyéres, Gyires, Gyüre. A Szent Györgyről elnevezett helyneveink számát talán csak Szent Mártonéi múlják fölül. Lásd még: 
Szent György érmek, Szent György lovagrendek, Szent György-vitézek lovagrendje, Szent György virága, szentgyörgyharmat, szentgyörgysaláta, szentgyörgytallér.

Ábrázolása: Keleten a katonaszentekkel, Szent Dömötörrel és Teodorral együtt ábrázolták. Az orosz ikonfestészet kedvelt szentje, szláv területen sok templom patrónusa. A legkorábbi bizánci képeken, a 9. században harcos vagy udvari ruhát viselő vértanú. A 12-13. században korabeli harci fölszerelésben, pajzzsal, karddal és lándzsával, majd utána  fehér lovon, a sárkánnyal viaskodva ábrázolják. György ábrázolásai igen elterjedtek és kedveltek voltak az egész országban. Freskói gyakran találhatóak szimbolikus helyen a középkori templomainkban. Mivel György a fénylő napot, a tavaszt szabadítja ki a tél, a sötétség fogságából, ezért a templomok északi, tehát a sötétséget jelképező falán szokták szerepeltetni, fehér lovát pedig, akár csak Szt. Lászlóét, kapcsolatba hozták a Jelenések könyve Krisztusával.
Attribútumai: kereszt pajzson vagy zászlón, pálma (vértanúságára utalva); a 15-16. századi ábrázolásokon: sárkány.

Forrás:
KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG – KATONAI ORDINARIÁTUS

2018. április 11., szerda

Templomaink lakói: a Hegyesorrú denevérek


A hegyesorrú denevér (Myotis blythii) igazi templomlakó bőregér. Leggyakrabban tágas, sötét és zavartalan padlásokon, tornyokban esetleg pincékben tanyázik, ahol nem ritkán 100-200 példányból álló kolóniát alkot.
A nőstények gyülekeznek ezekbe a népes csoportokba, ahol minden anya évente egy-egy kölyköt hoz a világra.
A hímek elkülönülten élnek magányosan vagy néhány fős csoportokban, fali hasadékokban és faodvakban.
A kölykök májusban születnek, de júliusban már a fiatalok is együtt repülnek és vadászgatnak az őket gondozó anyákkal.
A hazai denevéreink rovarokat fogyasztanak, ezért hasznunk legalább oly jelentős, mint az énekesmadaraknak.
A hegyesorrú denevérek csak nyáron tartózkodnak az Alföldön, ősszel vándorútra indulnak, s távoli barlangokat keresnek fel, hogy ott alusszák át a telet.
Októbertől március közepéig mély álomban pihennek. Tavasszal azonban újra felkerekednek, hogy ismét visszatérhessenek a jól megszokott nyári tanyahelyükre.
Magyarországon minden denevér védett, a hegyesorrú denevér természeti értéke 50.000 Ft!!!
Az Európai Unió által is védelmezett, úgynevezett közösségi jelentőségű faj.

Vigyázzunk mi is rájuk, s örüljünk, hogy templomunk lakói ezek a hasznos és kedves állatok!



Forrás: http://www.hajosiplebania.hu

A nővér, aki tanúja volt Pio atya és Mindszenty bíboros találkozásának

(Az eseményt megörökítő mozaik a Pio atya síremlékéhez vezető folyosón látható San Giovanni Rotondóban.)





Pietrelcinai Szent Pio szentté avatási eljárásának dokumentumaiban olvasható, hogy Pio atya egy
alkalommal megjelent Mindszenty bíboros cellájában, ahol a két pap együtt misézett és beszélgetett.

Egybehangzó tanúvallomások százai igazolják (150 eset), hogy Szent Pio atya a bilokáció különleges isteni ajándékával rendelkezett, vagyis egyszerre két helyen is jelen tudott lenni. Ismeretes az is, hogy Szent Pio atya és Mindszenty bíboros között erős lelki kapcsolat volt. (Érdekesség, hogy Mindszenty álmát, a római magyar zarándokház létrehozását első adományozóként Pio atya támogatta.) Titokzatos, börtönbeli találkozásuk tényét maga Szent Pio atya erősítette meg.

„Amikor Mindszentyt kiszabadulása után erről különböző helyeken kerdezték, sohasem nyilatkozott ezzel kapcsolatban” – írja Mészáros István történész. Legalább egy személynek mégis beszélhetett róla bizalmasan, mivel Pio atya szentté avatási irataiból kiderül, hogy az eljárás során tanúvallomást tevő Angelo Battisti egy Budapestről érkezett paptól értesült az esetről. (Forrás)

A Positio 2. kötetének 1638. oldalán olvasható vallomásában Angelo Battisti, Pio atya közvetlen munkatársa elmondja, hogy évekig nem merte megkérdezni Pio atyától, valóban megtörtént-e az eset. 1965 márciusában azután rákérdezett: „Atyám, Mindszenty bíboros felismerte önt?” – „Találkoztunk és beszélgettünk, gondolod, hogy nem ismert föl?” – idézi Pio atya válaszát a dokumentum.

A rendkívüli találkozás kevésbé ismert tanúja Rita Montella ágostonrendi nővér volt.

Rita (világi nevén Christina) Montella a Nápoly környéki Cèrcolában született 1920. április 3-án.
Már gyermekkorában voltak természetfeletti élményei. 1940 augusztusától 1992 novemberében bekövetkezett haláláig a toscanai Santa Croce sull’Arnó-i ágostonrendi nővérek közösségében élt. Számos tanúvallomás igazolja mély lelkiségét és rendkívüli karizmáit, köztük a bilokáció képességét. Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.

Rita nővér Pio atya lelki leánya volt. A negyvenes években több ízben teljesített engesztelő „missziókat” bilokációban. A második világháború éveiben a rászorulókat és a rabokat segítette, hol egyedül, hol Pio atyával együtt. Többször járt Mindszenty bíborosnál. Első alkalommal, 1949-ben Pio atyával együtt látogatta meg: ő vitte a szentmiséhez szükséges felszerelést. A látogatásról előre szólt lelkivezetőjének, Teofilo dal Pozzo atyának. Életrajzában a következőket olvashatjuk az esetről:

„A negyvenes évek vége felé egyik nap Rita nővér odament elöljárójához, Matilde Gazzarini anyához, és azt mondta: „Pio atya megkért, hogy kísérjem el Mindszenty bíboroshoz a börtönbe, és vigyem el neki a szentmiséhez szükséges kellékeket.” Az elöljáró anya azt felelte: „Talán az engedélyemre van szükséged?!” Kérdésére, hogy mikor kell menniük, azonnal azt felelte, hogy másnap este. Ekkor az elöljáró anya engedélyezte, hogy Rita nővér összeszedje és előre vigye be a szobájába a kellékeket. Induláskor pedig bemehet hozzá, és mindent elvihet.

Másnap este Gazzarini kulcsra zárta a szobáját, és imádkozva várakozott. Erős szorongás és izgatottság vett erőt rajta, szíve a torkában vert. Egyszer csak kopogtatást hallott. „Tessék!” – mondta rögtön, noha tudta, hogy zárva az ajtó. Rita nővér belépett a szobába, odament az előkészített asztalkához, fogta a kellékeket, majd ahogy jött, távozott. Az ajtó nyitva maradt; a főnöknő próbálta követni és figyelni a távolodót. Rita nővér egyszerre eltűnt a szeme elől. Ekkor sietve odament a szobájához, hogy megnézze, ott van-e testileg: ott látta az ágyában. Kissé elámulva tért vissza cellájába, melyet megmagyarázhatatlan módon zárva talált. Kulccsal kellett kinyitnia, majd ismét kulcsra zárta. Imádkozva várta a nővér visszatérését. Sokára érkezett meg, s megismétlődött ugyanaz a jelenet, mint első érkezésekor: kopogott, bejött a zárt ajtón keresztül, és mindent visszatett az asztalkára. Azután jó éjszakát kívánt, és távozott.

Teofilo atya meghagyta Rita nővérnek, hogy valamelyik „állítólagos” látogatása alkalmával kérje meg a bíborost, hogy írjon egy üdvözlőlapot a pápának. A különleges kérés hamarosan teljesült. Következő alkalommal, amikor a lelkivezető a kolostorba látogatott, megkapta a nővértől, amit a bíborostól kért: egy kis szentképet, rajta a Szűzanya a Gyermekkel. Hátoldalán latinul írott üzenet Pacelli (XII. Piusz) pápának: ‘Deo gratias. Me benedic. Additissimus filius Joseph Mindszenty. XXVI–V–MCMXLIX’ (Istennek hála. Áldjon meg. Legodaadóbb fia, Mindszenty József. 1949. május 26.)”

Forrás: Ménesi Krisztina/christianae.wordpress.com

A jelentősebb középkori lovagrendek: Szent Lázár Lovagrend

Kedves olvasóközönség! Folytatjuk a  Jelentősebb középkori lovagrendek c. sorozatunkat.

             Ma a Szent Lázár Lovagrend-del ismerkedhetünk meg.

A Szent Lázár Lovagrendet bélpoklosok (leprások) ápolására 1142-ben alapítottak Jeruzsálemben. Alapítói a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendből váltak ki, és alázatból eleinte bélpoklost választottak nagymesterüknek. Fehér köpenyen zöld keresztet viseltek. Európában a keresztes hadjáratokkal elterjedt bélpoklosság gyógyítására leprosoriumokat alapítottak. Bizonyos források szerint a rend elődszerve már a IV. században is létezett, amikor görög és örmény bazilita (Szt.Bazil reguláját követő) szerzetesek kórházként működtették Jeruzsálem falain kívül. Specialitásuk volt leprások és más bőrbetegségben szenvedők ápolása és kezelése. Később, a keresztes háborúk idején, amikor a különböző, Szentföldön harcoló lovagrendek esetlegesen leprában megbetegedő tagjai kerültek falaik közé, váltak Szent Lázár Renddé és alakult ki a Katonai és Kórházi Lovagrend.

A megbetegedett lovagokat így el lehetett különíteni az egészségesektől, ugyanakkor a jól szervezett testületben továbbra is hasznosíthatták harci képességeiket, hiszen a lepra mint lassú, hosszú lefolyású betegség, nem akadályozta meg, hogy továbbra is kitunő katonák maradjanak. A lovagok meg tudták védeni a szerzeteseket a szaracénokkal szemben, viszont a szerzetesek is biztosították a lovagok részére az akkor lehetséges legjobb orvosi ellátást. (A képes Sain Lazarus)


Miközben a Rend muködését inkább a kórházi tevékenység dominálta, a Szt.Lázár lovagok számos csatában is részt vettek. A Rend minden egyes tagja elesett 1291- ben az Akko (Acre) melletti nagy csatában, amikor hátvédként fedezték a keresztény csapatok visszavonulását. Ez az esemény késztette a pápát egy dekrétum kiadására, amely kimondta, hogy a nemes Rend Nagymesterének nem kell többé az addigi hagyományok szerint, leprásnak lennie. A rend annyira megbecsült volt ebben az időben még ellenfelei által is, hogy Szaladin szultán, miután a keresztesek vereségét követően elfoglalta a Szentföldet, a Rend kórházait személyes védelme alá helyezte. Ez az oka annak, amiért a tisztelet és hála jeléül, az arabok (a próféta) zöld színét választották a Rend hivatalos színének.

A XIII. században a Rend megtalálta útját Európába és gyökeret vert Franciaországban, az akkori Németföldön, Sziciliában, Itáliában és a Brit Szigeteken. Angliában István király uralkodása alatt jelentek meg először, amikor Lancashire grófság Burton városában alapítottak kórházat, innen nevezték később őket „burtoni lazaristáknak" (Burton Lazars). 1177-ben II.Henrik 5 angol király kiváltságoslevelet állított ki a Rend részére, amelynek egy másolata ma is megvan. A Rend virágzott az ezt követő időszakban, számos kórház és kommenda jött létre Angliában, volt idő, amikor 95 leprosium (lepra kórház) is volt a Rend birtokában. Az akkor még független Skóciában is nagy tekintélynek örvendtek I.Róbert király uralkodása idején. VIII. Henrik, miután megszüntette a szerzetesrendeket Angliában, nem kerülték el figyelmét a kórházi rendek sem, megtiltotta mind a Szt.Lázár, mind a Szt.János Lovagrend tagjainak a rendi öltözék és bármilyen más megkülönböztető rendi cím viselését. Ezt követően angol és skót lovagok a kontinentális Európában nyertek felvételt továbbra is a Rendbe.

A Rend mindig jó viszonyt ápolt a francia uralkodóházzal, ezt példázza, hogy VII.Lajos francia uralkodó Boigny-ban, Orleans közelében egy királyi kastélyt adományozott a Rendnek. Ugyanakkor, a rendi felvételeket korlátozta az a körülmény, hogy a Nagymester tisztségét a mindenkori francia trónörökös (dauphin) töltötte be. Az 1780-as években a Francia Királyság súlyos válsága miatt a király második legidősebb fiát Provence grófját nevezte ki a Rend Nagymesterévé. Miután 1791 júniusában a király fogságba került, júliusban a francia rendi gyulés betiltotta az összes lovagrendet.
1795-ben Provence grófja XVIII.Lajos néven francia uralkodó lett, ezáltal ismét francia koronás fő lett a Rend Nagymestere. Miután Franciaországból menekülnie kellett és Oroszországban talált menedéket, 1798 és 1801 között nagymesteri mivoltában számos orosz nemesnek adományozott lovagi címet. Attól kezdve 1814-ig kevés újabb jelölés volt, de a Nagymester néhány lovagot felvett a Rendbe, számukat körülbelül harminc főben jelölte meg, a „betiltás" óta.

Miután trónra lépett, XVIII.Lajos lemondott nagymesteri címéről, helyette a Rend Védnöke lett és ezt követően Nagymester hiányában, a Rendet előkelőségek és tisztségviselők tanácsa kormányozta, a király védnöksége alatt. 1830 elején újabb forradalom a királyt számüzetésbe kényszerítette. Ebben az időben a rendi kormányzatot 23 lovag képviselte, akik között számos ősrégi és jeles család leszármazottja volt. Ezenkívül több külföldi, nevezetesen mintegy 20 orosz és néhány svéd lovag is tagja volt a Rendnek. Egyre nehezebb volt újabb tagok toborzása miután vagy a spirituális vagy a tényleges vezetés hiánya miatt nem volt megfelelő garancia a lehetséges jelöltek részére. Ennek folyományaként a Rend Vezetősége (Council of Officers) elhatározta, hogy Jeruzsálem Pátrarkájának védnökségéért folyamodik. A pátriárka készségesen tett eleget a kérésnek, magát a Jeruzsálemi Szt.Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Spirituális Védnökének jelentette ki és ezt a címet és tisztséget minden utóda viseli és vállalja azóta is. Rendelkezésre álló dokumentumok szerint 1858 és 1917 között számos tiszteletreméltó katonai parancsnok és nemes családok tagjai váltak a Rend tagjaivá, de a patriarkátus levéltárának az I.világháború alatt történt elpusztulása miatt, lehetetlen a pontos lista összeállítása az akkori rendtagokról.

1927-ben a Rend növekedése arra késztette a Vezetőséget, hogy visszaállítsák a Nagymester tisztségét és hivatalát. Az utolsó Nagymester Bourbon Lajos, kezdetben Provence grófja, majd Franciaország királya volt, személyében folytatódott az a régi hagyomány, amely a Rendet a Bourbon Házzal összekötötte. Természetes volt a Vezetőség részéről, hogy ismét ennek a háznak hercegét kérje fel a Rend fejének. őfensége, Francisco de Borbon, Sevilla hercege, XIV.Lajos 9 francia király egyenesági leszármazottja, XIII.Alfonz 10 spanyol király unokaöccse, aki elfogadta a felkérést, ezután a Rend Generálisává 11 avatták, majd 1935 decemberében a Rendi Káptalan

Nagymesterré kiáltotta ki, amely címet családja azóta is viseli. A modern időkben a Rend kiterjesztette tevékenységét Franciországon túlra és jelen van Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában, Portugáliában, Skandináviában és Máltán. 1961-ben, négy évszázadnyi szünet után az angol nyevterület is újraéledt a Nagymester parancsára, rendtartományok alakultak Angliában, Skóciában, Wales-ben, Írországban, Ászak-Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Újzélandon. Független kommendák találhatók Indiában, Thaiföldön és Nigériában (korábbi angol korona-gyarmatok).

A Szent Lázár Lovagrend történelmi folytonossága jól követhető a Nagymesterek utódlás rendje alapján. A jelenlegi, 48. Nagymester, őfensége Francisco de Borbon y de Escasany, Sevilla hercege, Spanyolország Grandja. A Rend Főkancellári Hivatala Máltán van. A Rend továbbra is feladatának érzi a törődést a leprásokkal és más bőrbetegségben szenvedőkkel, gyógyszerek gyujtésével és eljuttatásával segítve olyan országoknak, ahol még mindíg vannak leprások. Kórházakat alapított Kongóban, Szenegálban és Francaiország hathatós segítségével lepra kórházakat Szíriában, Libanonban, Izraelben, Dahomeyben, Malajziában és Törökországban. Személy szerint, aki híres volt a jótékonykodás ezen területén és a Rend tagjává is vált, nem más mint dr.Albert Schweitzer. A Rend önkéntes mentő szolgálatokat is muködtet különböző országokban. Egy másik, egyenrangú aspektusa a Rend muködésének az egyetemes tanuvallomás a keresztény hit mellett.

Valamennyi ősi lovagrend lényegében vallásos és lovagi testület volt és a Rend elkötelezett abban, hogy a társadalomban fenntartsa ennek eszméjét, magáénak vallva az udvariasság, a szolgálat, a becsület, a huség és a jótékonyság lovagi erényeit. A rendi alkotmány jelenlegi szövegezése szerint mint ökumenikus rend, egyedülállóan nyitott minden érdemes férfi és nő számára keresztény felekezetétől függetlenül, ha együttérez a Rend eszményeivel. Bár sok prominens személy van tagjai között, mégis a tagok nagyrésze egyszerű ember, akik büszkék arra, hogy fenntartják és vallják az ősi lovagi tradiciókat. Ennek az elit Keresztény Rendnek csak szigorúan vett ajánlások rendszerén keresztül lehet a tagságát megszerezni. Pusztán a tagság iránti kérelem nem jelenti a jogot a csatlakozáshoz, és ha őfensége elfogadta kérelmezőt, az a megtiszteltetés jelének tekindendő. A frissen belépett tag rendszerint a tagtárs (member companion, MLJ) rangot kapja, kivételes esetben tiszt-társ (officer companion OLJ). A Szent Lázár Lovagrend valódi „lovag"-rend a szó katonai értelmében is, következésképpen a tagok csak a Rend és eszményeinek kiemelkedő szolgálatával emelkednek magasabb rangra. Ilyen magasabb rangok: parancsnok (Commander, CLJ), lovag (Knight, KLJ), lovag parancsnok (Knight Commander, KCLJ) nagykeresztes lovag (Knight Grand Cross), ez utóbbi a legmagasabb rang. Minden rangnak külön jelvényei vannak, amelyet tulajdonosai megfelelő alkalmakkor viselnek és jogosultak a rövidítés betűit a nevük után írva használni. A magasabb rangúak ugyancsak jogosultak címüket, mint Parancsnok, Lovag vagy Dáma, őexcellenciája Lovag, őexcellenciája Dáma használni olyan országokban, ahol ezek a címek elismertek. A Rend az egyes országokban delegátusok, kommendák és rendtartományi keretekben szerveződik, a tagság számosságától függően. A tagok szerény évi felajánlással járulnak hozzá a Rend adminisztrációs költségeihez és az elvárásoknak megfelelően támogatják a saját tartományban szervezett gyűjtéseket.

Első magyarországi házuk 1181-ben Esztergomban már létezett, Csurgón, Kolozsvárt, Füzítőn, Szentén, Szemenyén és Bozsán ispotályaikról tudunk. A baranyai Kőrös vize közrefogta, 1262 előtt említett insula Lazari premontrei prépság korábban a Lovagrendé lehetett. Az első csoportban betelepülők az 1241-42. évi tatárdúlást valószínűleg nem élték túl, mert IV. Béla 1256-ban birtokaikat elajándékozta. A 13. századtól Franciaországban kb. 2 ezer, Európában kb. 19 ezer leprosoriumban gyógyítottak. Azokat a betegeket, akik ezekbe nem fértek el, a településeken kívül helyezték el; fehér kesztyűkkel és kereplőkkel látták el őket, hogy a fertőzést elkerülhessék. Az elkülönített bélpoklost egyházilag halottnak tekintették („élő halott”). 1355-ben Budán létező intézményük összefügghet I. (Nagy) Lajos király betegségével. A 13. század végén tagjai fölhagytak a betegápolással. Emlékezetüket a járványkórházak lazarethum, lazarett neve, jelvényüket (fehér alapon zöld kereszt) az 1930-tól 1949-ig létezett zöldkereszt mozgalom újította föl.

Harmat Árpád Péter✍


Forrás:
http://tortenelemcikkek.hu


† Hagyományos római rítusú Szentmise - 2018 Április 15 †

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. 

Várjuk a kedves Híveket!

Aquinói Szent Tamás – az Angyali Doktor

Írta/Szerkesztette:

Aquinói Szent Tamás, Tommaso d`Aquino nem csak olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, hanem a keresztény misztika egyik képviselője is volt, akit sokan az Angyali Doktor (Doctor Angelicus) néven tiszteltek. Ismerkedjünk meg az igaz tanítások tudójával, aki rengeteg ellenlábasával szemben igaz hittel és szeretettel próbálta művelni azt, amit művelt.

Ha nincs Aquinói Tamás, akkor Arisztotelész eszméi csak jóval később békültek volna ki a keresztény filozófiával. Számunkra, magyarok számára különösen kedves ő, hiszen jó szolgálatot tett a Pálos Rend pápai jóváhagyása és engedélyezése ügyében, miután Orvietóban találkozott Boldog Özsébbel. Ebből az okból kifolyólag Aquinói Tamás tiszteletére később szobrot állítottak vagy képet szenteltek kolostoraikban a pálosok.

Tamás valószínűleg 1225 legelején született Roccaseccában egy aquinói grófi család sarjaként. Már öt éves korától a Monte Cassino-i bencések közé állt. Később Nápolyban járt egyetemre és ott csatlakozott a domonkos rendbe.

Családja, illetve testvérei ekkor szinte már minden eszközt bevetnek, hogy Tamás ne tudja teljesíteni vágyait. Például fivérei szó szerint elrabolják és fogságban tartják legalább egy éven át. Ezután végre eljut Párizsba, majd Kölnbe, ahol Albertus Magnus tanítványául szegődik.

Pályafutásáról még annyit érdemes megjegyezni, hogy IV. Kelemen pápa udvari teológusa lett.
A pápa őt kérte fel a görög császárral folytatott tárgyalásokhoz. 1267–1269 között írta fő műveit, köztük a Summa Theologiae-t.

1274-ben indult el a lyoni zsinatra, s útközben érte a halál. Ezután nem sokkal, 1323-ban avatták szentté.

Bár az averroisták több tételét is elítélték, mégis felbecsülhetetlen életművet hagyott maga után. Legkiemelkedőbb művei Summa contra gentiles, Summa Theologica és De ente et essentia (A létezőről és a lényegről)

Aquinói Szent Tamás behatóan foglalkozott alkímiával és asztrológiával is. A róla elnevezett tomizmus az arisztotelészi filozófiának, az iszlám misztikának, Hippói Szent Ágoston tanításainak és a keresztény misztikának a szintézise és összhangba hozatala. Hatalmas vállalkozás ez, miként a tudomány és a hit viszonyának összebékéltetése is az volt. A tomizmus e tekintetben a tudást a tudomány, a hitet a teológia területéhez sorolja oly módon, hogy egyiktől sem vitatja el az igazsághoz vezető út lehetőségét. Aquinói Tamás szerint e két diszciplína csupán a megismerési és vizsgálódási módjában tér el egymástól, mivel a filozófia a teremtett dolgokon keresztül, míg a teológia a kész isteni kinyilatkoztatásokon át vezeti el az embert Istenhez. Az értelem és a hittételek tehát nem egymást kizáró fogalmak az igazság keresésében.


A hit igazságainak esetében a bizonyosság hiányát a hívő akaratának kell pótolnia. A tudásnál más a helyzet. De bárhogy is, mindkettő Istentől ered, ezért a kettő igazságai nem mondhatnak ellent egymásnak.

Szent Tamás egész munkássága alatt rengeteget foglalkozott azzal, hogy ne a parasztság legyen az, akire ráerőltetnek mindent, s az arisztokraták legyenek éppúgy munkás és dolgos emberek, vagy pedig a parasztság legyen éppolyan hívő, mint a többi, akik hozzájuthattak a művészeteken, a dalokon, a szórakozáson keresztül a hit megannyi boldogságához.

Ami Szent Tamás ontológiáját illeti, a természetfeletti, transzcendens világot elkülöníti az érzékekkel felfogható immanens szférától. A dolgokban elkülönítette egymástól az actus (a ténylegesség) és a potentia (lehetőség) állapotát. A mozgást és a változást a potentiából az actus állapotba való átalakulásnak tekintette. Így keletkeznek szerinte a formák.
Szent Tamás szerint a lét és a lényeg, vagyis az essentia és az existentia csak Istenben nem válik szét, aki örökkévaló és tökéletes, így minden ember célja. Nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy racionális érvekkel igazolja Isten létét.

Szent Tamás a teremtett világból, mint okozatból kiindulva következtet az okra. A bizonyítás:
  • a kérdés-felvetés
  • a későbbi válasszal szembeni ellenérvek felvonultatása
  • az ellenérvek cáfolata tekintélyérvekkel
  • a saját tanítás és problémamegoldás
  • az ellenérvek pontról pontra történő cáfolata

Tamás szerint minden testnek van valamilyen végső anyaga, amelyet ősanyagnak nevez. Ez az ősanyag állandó változásoknak van kitéve és belőle alakul ki a test. A forma (actus) tiszta ténylegesség. Sem a forma, sem az anyag nem létezik önállóan, hanem általuk van a létező.

Isten szellemisége ugyanakkor mentes minden anyagi korláttól és potencialitástól, a létet minden teremtménnyel együtt tartja fenn.

Tamás öt érve Isten létezése mellett a Summa Theologiae című műve alapján:


Érvelése során a tapasztalatot teszi meg alapnak és a „végtelenbe való visszahaladás” elvét alkalmazza.

Az első istenérv az arisztotelészi mozdulatlan mozgató problémáját veti fel. A második ennek analógiájára tételez fel egy első okot, azaz Istent. A harmadik istenérv a dolgok esetleges voltából következtet egy szükségszerű és abszolút valóságra, azaz Istenre. A negyedik a szükségszerű tökéletességhez vezet el a létfokozatokon keresztül. Az ötödik kifejezetten teológiai istenérv: az értelem nélküli dolgok nem létezhetnek egy célt kijelölő megismerő nélkül, ergo szükségszerű egy olyan lény létezése, aki célt ad a dolgoknak. Ő Isten.

Aquinói Szent Tamás istenérvei által így jut el Istenhez.
Részletesebben:

Az első út a változásból adódik: a változtatni annyi, mint a potentiából átvinni valamit az actusba. Lehetetlen önmagát változtatnia valaminek, mivel nem lehet egyszerre actusban és potentiában is. Ebből következik, hogy ami változik, azt valami más változtatja. Könnyen belátható, hogy a változtatót és a változtatottat nem lehet a végtelenségig visszavezetni, így szükségszerűen kell lennie egy első változtatónak, akit semmi nem változtat.


Minden, ami mozog, szükségképpen valami más által mozog, azaz minden mozgásnak megvan az oka. Mivel azonban ez a sor nem vezethető vissza a végtelenbe, kell, hogy legyen egy első mozgató, aki önmaga mozdulatlan, „és ezt mindenki Istennek gondolja”.

A második út a létesítő okságból indul ki, vagyis abból a tapasztalati tényből, hogy a világban létesítő okok vannak: minden okozatnak van oka. Lehetetlen, hogy valaki önmaga létesítő oka legyen, hiszen ha ez megtörténne, akkor előbb lenne önmagánál. Ezt az ok-okozat sorozatot sem vezethetjük vissza a végtelenségig, mivel minden ok egyben okozat is, kivéve az első okot, aminek ily módon léteznie kell.

Az okozat mindig másodlagos, ok nélkül nem létezik, de a fizikai valóságban az okozat oka egy másik ok okozata is. Ugyanakkor az okok sora nem mehet a végtelenbe, ennélfogva kell, hogy legyen egy első ok, ami minden mást okoz, „akit mindenki Istennek nevez”.
A harmadik út a létezők esetlegességéből adódik. Ez abból a tapasztalati tényből indul ki, hogy a világban a dolgok keletkeznek és pusztulnak, vagyis képesek létezni és nem létezni. Ha minden ilyen lenne, akkor előfordulhatna, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. A pusztulás mindig másodlagos, egy létállapotnak mindig meg kell előznie. Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet visszafele a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet, „és ez az Isten, minthogy ő az első ok, amint erre rámutattunk”.

Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy szükségszerűen léteznie kell egy lénynek, aki nem esetleges. Ennek vagy egy másik lény az oka, vagy önmaga lényege a magyarázata. Az okokhoz hasonlóan itt sem mehetünk visszafelé a végtelenségig azon lények sorában, akiknek szükségszerűségét más lény okozza. Így léteznie kell egy olyan szükségszerű lénynek, aki szükségszerűségének oka nem más lény. Ő Isten.

A negyedik út a léttökéletességi fokokat veszi alapul. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a világban a különböző dolgok különféle fokokban rendelkeznek minőségekkel. Minden dologban van több és kevesebb jó, igaz stb. Léteznie kell egy olyan létezőnek, aki az adott nemben a legjobb, legnagyobb és legtökéletesebb. Nyílván ő lehet az oka minden olyan lénynek, amely ugyanahhoz a nemhez tartozik. „Van tehát valami, ami valamennyi létező létének, jóságának és mindenféle tökéletességének oka: és ezt Istennek nevezzük.”

Az ötödik út a létezők célra irányultságára támaszkodik. Mindenki tapasztalhatja, hogy a világban az értelem nélküli természeti lények célszerűen működnek. Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni, vagyis aki őket a célra irányítja. Mint ahogyan a nyílvesszőt is irányítani kell a nyilazónak. „Tehát van valamiféle intelligens lény, aki minden természeti dolgot célra irányít, és ezt mondjuk Istennek.”

Boldog napot!

Forrás: http://boldognapot.hu/blog



2018. április 7., szombat

† Hagyományos római rítusú Szentmise - 2018 Április 8 †

15:30 perces kezdettel a felsővárosi Szent Miklós minorita templomban (Szeged, Munkácsy u. 6) ,hagyományos római rítusú szentmise lesz P. Alácsi Ervin János celebrálásában. 

Várjuk a kedves Híveket!

2018. április 5., csütörtök


Mivel nagyon valószínű, hogy a mostani parlamenti választások előtt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia már nem fog körlevelet kiadni,ezért most közreadunk egy korábbi nyilatkozatot a témában:

"Kedves Testvérek!

Országunk jelenéért és jövőjéért felelősséget érezve a parlamenti választások előtt szeretettel fordulunk katolikus testvéreinkhez.

Miközben örök üdvösségünkért fáradozunk, felelősek vagyunk földi hazánk sorsáért is. Életünket a teremtő Isten szándéka szerint, emberi természetünk adottságainak megfelelően, az Evangélium szellemében kell alakítanunk igazságban és szabadságban, igazságosságban és szeretetben.

Az Evangélium fényében tudjuk, hogy az élet és a család védelme, az ifjúság nevelése, a munka becsülete, az emberi személy méltóságának tisztelete, olyan értékek, amelyekhez feltétlenül ragaszkodnunk kell.

Felelősséget érzünk hazánk egész népéért és minden magyarért. Ugyanígy felelősek vagyunk, hogy olyan képviselőket válasszunk, akik tiszteletben tartják a vallásos emberek egyenlő jogait, és biztosítják az egyházi iskolák és szociális intézmények igazságos támogatását.

Ilyen szempontok szerint válasszunk, lelkiismeretesen vizsgáljuk meg a választási programokat, és olyan pártra, olyan jelöltre adjuk le szavazatunkat, amely, illetve aki ezeknek az értékeknek a képviseletét vállalja.

Vegyünk részt a választáson, éljünk a demokrácia által biztosított jogunkkal, és Isten előtti felelősséggel adjuk le szavazatunkat.

Isten adjon mindnyájunknak bölcsességet, hogy népünk jelenét és nemzetünk jövőjét egyaránt jól szolgálhassuk!"

/A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a parlamenti választások előtt - 2006-ból/

Forrás: 
Virth József  facebook közösségi oldala, Csókakő


Nyugodt,békés választásokat kíván minden Magyar embernek a Szent György Vértanú Kulturális Közhasznú Alapítvány!



2018. április 2., hétfő

LÁNYOK, ASSZONYOK MEGÁLDÁSA HÚSVÉTHÉTFŐN

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életedben asszonyok gondoskodtak rólad és tanítványaidról utaidon.

Keresztednél egyetlen tanítványod mellett is csak az asszonyok tartottak ki mindvégig követésedben.

Sírodhoz is asszonyok mentek elsőként, és ők vitték aztán feltámadásod hírét az apostoloknak is.

- Kérünk, add meg a Hozzád való a ragaszkodást és hűséget a mai lányok és asszonyok szívébe is!

Legyenek ők családjukban is és az egyház nagy közösségében is a buzgó hit és a szolgáló szeretet példaképei!

Segítsd őket, Urunk, hogy a szent bibliai asszonyokhoz hasonlítsanak egész életükben, és így elnyerjék az örök életet Általad, aki élsz és uralkodsz mindörökkön-örökké! Ámen.


Forrás:  Virth József  facebook közösségi oldal, Csókakő


2018. április 1., vasárnap

Olvasmány Damiáni Szent Péter püspök beszédeiből

A mai ünnep, kedveseim, a Húsvét dicsőséges örömét úgy kettőzi meg számunkra, mint ahogy aranyfoglalatát a drágakő beragyogja saját tündöklésével.

Ma ünnepelt szentünk a katonaéletből egy másik katonasorba került át. Földi katonatiszti beosztását ugyanis a krisztusi katonáskodás szolgálatára cserélte fel. Mint derék jó katona, előbb mindenét szétosztotta a szegények között, így vetette le magáról az e világi vagyon poggyászát is. Aztán szabad szívvel, minden akadály nélkül, egyedül a hit pajzsával felvértezve, Krisztus bátor harcosaként indult a nehéz, küzdelmes harcba.

Mindebből világosan megérthetjük, hogy hitünk védelmében csak az harcolhat erőteljesen és eredményesen, aki nem retteg már a földi javak elvesztésétől.

Szent Györgyöt úgy felgyullasztotta a Szentlélek tüze, és a kereszt győzhetetlen ereje úgy átjárta, hogy amikor harcba szállt az istentelen királlyal, egyrészt győzelmet aratott rajta mint a gonoszság fejedelmének csatlósán, másrészt pedig Krisztus katonáit is fellelkesítette bátor helytállásra.

Biztosan jelen volt a küzdelemnél a láthatatlan legfőbb Bíró. Ő ugyan titokzatos végzése szerint megengedte, hogy a gonoszok kegyetlenül bánjanak szentünkkel, de amikor a vértanú testét hóhérok kezébe adta, ugyanakkor csodálatos oltalmazó erejével megőrizte lelkét, ezt a hite miatt legyőzhetetlenné vált lelket.
A mennyei seregnek ezt a bátor harcosát ne csak csodáljuk, kedves testvéreim, hanem utánozzuk is; figyeljünk mi is arra a dicsőséges égi jutalomra, hogy míg szívünk figyelme odairányul, addig meg ne tántorítson bennünket az, ha e csábító világ kigúnyol, vagy ha tényleg kegyetlen üldözésekkel is fenyeget.

Tisztítsuk meg tehát magunkat Szent Pál szavai értelmében a test és lélek minden szennyétől, hogy az örök boldogságnak abba a templomába, ahová most szívünk vágya szárnyal, egykor valósággal is bevonulhassunk.

Szükséges ugyanis, hogy mindaz, aki Krisztus hajlékában, vagyis az Egyházban Istennek akarja szentelni magát, a keresztség szent fürdőjében megtisztultan a sokféle erény ruhájába öltözzék, így olvassuk a Szentírásban is: Papjaid öltözzenek igazságba! (Zsolt 131, 9). Tehát aki a keresztség által Krisztusban új emberré született, már ne a halandóság ruhájába öltözzék, hanem levetve a régi embert, öltse fel az újat, és új emberként bátran törekedjék valódi életszentségre.

Így a régi bűn szennyétől megtisztulva, és a megújult életmód ragyogó szépségével ékesítve, méltón ünnepeljük a Húsvét szent titkát, és valóban utánozzuk is szent vértanúink példáját.

Kép forrása: http://www.infotatabanya.hu

Könyörgés
Istenünk, magasztaljuk hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek, hogy kövesse Krisztus Urunkat. Gyöngeségünkben legyen erőforrás az ő példája a lovagi eszmét megőrző katonáink és rendőreink számára.  A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Amen!

Forrás: http://www.ktp.hu/kalendar
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
(Pilinszky János)


Áldott vasárnapot kívánunk ! 🙏✝️
"-Dirigatur, Domine, oratio mea sicut incensum in conspectu tuo,..."
"-Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, Uram,..."


Forrás: https://www.facebook.com/domonkosrend